Mittu-domain

Mintha derengne, hogy honnan jön ez,
mit nem is sejtek, pontosan mi.
Mintha élne a tudatomban,
a hangos csendben ül a semmi.

Ha akarnám se érteném meg,
mikor, hol kell észrevenni,
Talán nem is kellene,
de néha nehéz elviselni...

Egyszer kitör, máskor halk,
minduntalan morajlás
Máskor alszik, lebeg csupán
az Élet nevű vitorlás.

Hány hang és hány égi jel
keresztezi útunkat,
S mennyi, mennyi keserűség
rajzolja épp múltunkat...

Ott van még a jövő is,
Mi kétségekkel teli,
De lásd; az itt és most,
mi mindig édeni.

Kedves olvasgató.

El fogsz ámulni. Nem én vagyok az egyetlen, sőt, valószínűleg nem is az utolsó, aki az ilyen balfütty dolgoknak bedőlt, de ezt meg kell írjam neked.

Történt, hogy felhívott a 197 szakmai tudakozótól egy kedves női hang, hogy vállalkozásomat nagyon akciósan be tudja regisztrálni a 197 szakmai tudakozó rendszerébe, mert a 197 szakmai tudakozó most hihetetlen akciósan, 67.356+ÁFA/év (nyilván csak nagyságrendileg, nem emlékszem már a pontos összegre) díjért beenged partnereket a köreibe.

Maga az ajánlat annyi volt, hogy ha valaki felhívja a 197-et, (!!!) akkor a kolléganő a megyémben, az adott kulcsszóra (legyen az anonimitás miatt ez jelen esetben mondjuk "fingfűrészelés"), vagy szavakra ("lepkehántolás" és "felhőevés") az én vállalkozásomat fogja ajánlani, ezért a díjért, sőt egy jó kis linket is fogok kapni az onlájn katalógusukba.

Nyaraláshoz készülődtem, illedelmes voltam, de emiatt figyelmetlen is és a hölgyemény a saját fegyveremet (mert jómagam is értek Brian Tracy nyelvén, hisz ebből élek) ellenem fordítva adott lehetőségeket, melyeket én szépen bekajáltam, visszahívattam magamat a nyaralás utáni időpontban, de szórakozottságomban elfelejtettem a számot a "ne vedd fel" névvel ellátni a telefonom névjegyzékében.

A nyaralás fantasztikus volt, nagyon jól éreztük magunkat, élményekkel teli érkeztünk haza, majd a megbeszélt napon jött is a telefon, hogy ugye megbeszéltük hogy akkor lépünk az ügyünkben, mert amúgy az akció mindjárt lejár és úristen, stb. Ez is egy szokásos duma, szépen vezette a csajszikám.

Tudnotok kell, hogy ha az első perctől fogva nem hiszem szentül, hogy ez a 197 nem az a 197, amire Ti is gondoltatok elsőre, már rég rányomtam volna a telefont, mert tudom hogy az ilyen mondvacsinált katalógus-blablák mind mind átverések és semmi haszna belőle annak, aki szerződik velük, mert szépen nem kapsz semmit a pénzedért, de azt viszont jó akciósan.

Így én megmondtam, hogy ennyi pénzem biztosan nincs erre, úgyhogy felejtsük el egymást. Majd jött a dumával a hölgy, hogy kompetenciáján belül engedhet az árból valamennyit. Nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy a 67-ből 35ezer plusz áfa lett, amire azt mondtam hogy oké, de legyen bruttó 35 és aláírom. Okosan nem egyből válaszolt, hanem visszahívott, mert egyeztetett a nem létező főnökével, hogy minden oké, mehet a dolog.

Aláírtam, elküldtem és pár nap múlva, mikor a telefonszámukat megláttam esett le hogy ez nem 197, hanem egy budapesti szám, egy hétjegyű csoda és a webcím se 197.hu, hanem mittudomain mi...

Szóval vigyázzatok. Onnan már nincs visszaút. De azért 3 havi részletfizetést kiharcoltam náluk, éljen. A nagy semmire. Hurrá. Szóval vigyázzatok. Jóéjt.

Furcsa.

Sose értettem azokat a barmokat, akik blogírásba kezdenek. Nem értettem mi értelme annak, hogy kiírod magadból azt, ami csak rád vonatkozik és senki másra. Aztán ez nem változott semmit, de olyan furcsa érzésem támadt, hogy egyebassza, kiírok magamból néhány dolgot, amit másnak nem mondanék el.

Milyen furcsa, nem? Senkinek nem mondanám el, de Mindenkinek igen!

Sokat változott ez a világ, mióta itt vagyok, pedig 30 évről beszélünk, ami ugyan emberi léptékben már számottevő, ám földanyánk életében nem is számolható. És mégis ezidő alatt kell valamit tennünk, ami maradandó.

De vajon tényleg ez a cél? Vajon tényleg mindenáron maradandót kell alkotnunk? Vajon tényleg muszáj? Persze a barlangrajzok is maradandóak voltak, úgy gondolom, hogy az önkifejezés ilyentén kinyílvánítása már-már ösztönös, hiszen elég régre nyúlik vissza.

Mégis úgy érzem, hogy kicsit átestünk a ló túloldalára! Van egy folyamat, ami egy darabig érdekes, aztán szenzációs, majd leírhatatlanná válik és eljön a pillanat mikorra terhessé lesz, majd elviselhetetlensége miatt a halálba menekülsz. :) Milyen szar szöveg, mi? De nézz csak körbe. A művészvilág sztárgyára micsoda csodákat pakol le a szemünk elé. Mi pedig elkezdjük őket imádni, bálványozni... De vajon a bálványozás és imádat nem hat kártékonyan az alkotói folyamatokra? Tisztelet persze a kivételnek, de ők a szabály erősítői.

A rég múlt költőit a saját kora nem ismerte el, aztán később kiderült hogy hősi halált halt, mert kiállt az elvei mellett, hogy csodálatos dolgokat vitt véghez, a szemét kortársak meg felakasztották, meg elüldözték, meg kinevették. Minden nagy koponya rájött már akkor, hogy nem a külcsíny, de a belbecs a legfontosabb a világon és ha rövidtávban gondolkozol, ugyanabba a hibába esel, mintha külső alapján ítélnél.

Nézz csak körbe! Lehet hosszú távú egy olyan világ, ahol kizsákmányolással szerezzük meg napi betevőnket? Lehet a jövőre alapozni egy olyan országban (nem egy ilyen van természetesen és ne zavarjon, hogy ez a szöveg Magyar nyelven íródott) ahol a honfitársak saját zsebre dolgozva, önös önző érdekeiket szem előtt tartva eladják a földet, a bevételi forrásokat és Mindent, ami érték?

Nyugodj meg, nincs semmi baj, de jól látod: nem lehet.

A legszomorúbb, hogy ilyenkor képes vagy önmagadra haragudni, hiszen te is a gépezet része vagy. Elszégyelled magad egy-egy brutál videón, hogy milyen szemetek vagyunk emberek, stb... De könyörgöm! Te komolyan meg tudnál tenni olyan dolgokat, amikről az újságokban hallasz? Ámokfutni, kínozni, védtelen állatot ölni? (Ha valakinek bármelyikre igen a válasza, bocs, de) Nem hinném! Miért ÉN érezzem magam szarul, ha ismerősöm elküld egy k.rva videót, amiben az "emberiséget" mutatják be? Miért van az, hogy mindenki felelős, de valójában nem tudsz senkire mutogatni, mert ha mutatsz, akkor egyből rasszista leszel, antiszemita, meg mittudomén.

Így hát mit tehetsz? Belátod hogy Te vagy a rossz. Belátod, hogy mííndenki rossz. Szépen beleplántálod az agyadba, hogy rossz vagy, hogy szörnyű dolgokat csinálsz és ettől nagyon rosszkedvű leszel. Aztán belefeledkezel a munkádba, ahonnan semmi kiutat nem találsz, a barátaid is elfordulnak tőled, majd pár év múlva te leszel az ámokfutó, akiről az újságok írnak.

A média hatalma. Fröcsög a szar a TV-ből, de gyönyörűen van tálalva, előételnek kapsz egy kis virtuális ármánykodást, desszertnek pedig kiderítjük hogy ki áll a gyilkosságsorozatok megett. Hát én ezt nem eszem meg, már bocs. És tudom hogy nem vagyok ezzel egyedül. Sokan vagyunk, akik azt mondjuk, hogy az élet nem csak ilyenkor, karácsonykor szép és jó, hanem egész évben az!

A kulcsszó a szelektív hallás/látás. Ha nem a reklámok irányítanak, hanem a megérzések. Ha nem a bemutatók inspirálnak, hanem egy húsvér ember, vagy a természet. Ha nem a leárazás után, hanem a minőség (legjobb esetben a saját országod gyártmánya) után mész. Ha nem a kereskedelmi TV-t, a kereskedelmi rádiót hallgatod, hanem a valódi információt KERESED.

Mai rohangászó világunk válaszokat ad. Mindenhonnan válasz érkezik fel nem tett kérdésekre. "Az új superbigyóval ez gyerekjáték!", "Nyerd meg az öt izébigyó egyikét"! Felszólítanak olyan dolgokra, amit nem is akarsz megtenni, de megteszed, mert annyira sujkolják, hogy valóságnak hat és szép lassan beadod a derekad. Ha beadod. A rendszer nagyon jól működik de kibaszott veszélyes.