Mintha derengne, hogy honnan jön ez,
mit nem is sejtek, pontosan mi.
Mintha élne a tudatomban,
a hangos csendben ül a semmi.
Ha akarnám se érteném meg,
mikor, hol kell észrevenni,
Talán nem is kellene,
de néha nehéz elviselni...
Egyszer kitör, máskor halk,
minduntalan morajlás
Máskor alszik, lebeg csupán
az Élet nevű vitorlás.
Hány hang és hány égi jel
keresztezi útunkat,
S mennyi, mennyi keserűség
rajzolja épp múltunkat...
Ott van még a jövő is,
Mi kétségekkel teli,
De lásd; az itt és most,
mi mindig édeni.
ITT és MOST
2013.12.21. 14:18 Balamber
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://paki.blog.hu/api/trackback/id/tr455703426
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
